Aljas pulzus és a rettenetes Ő

Na, a mai nap az mérhetetlenül fasza volt, a kora délutáni óráktól kezdve igencsak gányul voltam. Fölcsaptuk rám a vérnyomásmérőt, ami szerint a pulzusom túl magas, a szívem meg összevissza ver, azt hittem hányok egy jót és/vagy elájulok. Aztán a mindenható bölcs nő meg a húsom segítségével, útmutatásával, szívgyógyszerrel meg borzalmatasan mézes teával nagyjából sikerült visszahozni engem az élők sorába. Igazán remek, így folytathatom a tanulást.
Úgy érzem, hamarosan lépnem kell a blog dizájnjával kapcsolatban, kissé gusztustalan ugye. A faszom meg repedésig tele azzal, hogy a kibaszott hosszú ékezetes ő betűt (meg asszem az ű-t) nem ismeri egyik betűtípus sem nagyjából, ami már egy fél gondolatnyival eredetibb, mint a Times New Roman. Az előző posztom csodás címét is teljesen lerontotta, ha rövid ö-vel helyettesíteném, a nem létező olvasóim azt hinnék, paraszt vagyok, na ne már. Szóval elmélkedem sűrűn valami új stílusban, addig is La Strada (1954), újabb Fellini film, na ez mintha jobban tetszett volna már, mint az előző, lehet tényleg csak bele kellett rázódni a stílusba. A hangfelvételi eljáráson nem bírok elsülni, majd utánaolvasok, miért volt ez jó nekünk hogy utólag vesszük fel mindenkihez a hangot, háttérzajok szinte semmi, az azér fasza, mikor az olaszra szinkronizált Anthony Quinn a síri csöndbe burkolózó tájon elröfögi az "Asszony neved kuss" linejait. Valahogy kurva idegesítő és mű, de biztos oka van, meg azért hozzá lehet szokni. Maga a történet elég depresszív kéne, hogy legyen, bár a rendező nem akart egyöntetűen kivégzésnapi hangulatú bőgetőt csinálni, bár ha nagyon labilis lennék érzelmileg, lehet elmorzsoltam volna szerencsétlen félhülye főszereplő jányért pár könnyet. A színészi játékot nehéz elemezni a félrecsúszott szinkronnak köszönhetően, bár engem nem idegesített senki, a nővérjem bejött károgni egy 2 percre, ami alatt idegesítőnek és rondának bélyegezte a főszereplőnőt, de szerintem meg nézze végig a filmet aztán ugasson. Szerintem meg pont nem, ez a Giulietta Masina mekkora cuki volt már, kicsit olyan Carey Mulligan feelingje volt (számomra legalábbis), szerintem ez a szerep remekül állt neki, jól hozta a szerencsétlen elnyomott figurát. Nem bántam, hogy láttam, érdekes kis melodráma volt ez is. Kéne tanulnom. Azért még PGA jelölések, Moonrise Kingdomnak, Beasts of the Southern Wildnak, Skyfallnak (!) kurvára örülünk, nagyon remélem, be tudnak férni majd az Oscar Best Picture lineupba is, egy hét múlva kiderül, nagyon megérdemelnék szerintem.
Na de, ugrás vissza a mókuskerékbe, tanulmányokra fel...shit.