Szorul a hurok

Vizsgák. A fosásfaktor az egekbe szökött, vele karöltve az én szerelmetes mátkámnak a vérnyomása is, mert már nem bírja elviselni a non-stop picsogásomat. Ezt, hogy őszinte legyek, teljesen meg tudom érteni, próbálom is kímélni amennyire lehet. A némafilm lesz az első jelentkező, ami megkörnyékez három napon belül, hogy telibeverje a pofámat egy szöges baseballütővel. Challenge accepted, vannak azért nagy reményeim, nem úgy, mint a rá két napra következő Modernizmus előzményei az 50-es években nevű potenciális atrocitáshoz, amire esélytelen, hogy minden filmet megnézzek, remek lesz így beugrót írni. Magát a vizsga anyagát is élmény lesz két nap alatt beseggelni, főleg úgy, hogy a kötelező olvasmányok tartalmával éppen, hogy civil viszonyban vagyok. Ha ez nem sikerül olyan jól, egye fasz, csak megbukni annyira nem szeretnék belőle, bár sajnos a veszély fennáll. Minderre rá 4 napra érkezik Pápai tanár úr egy kétfrontos offenzívával. Bár nem lebecsülendő ellenfél sem az alapozó, sem a gangsterfilm, a kémjelentések, a félig indokolatlanul duzzadó önbizalom és a mérhetetlen tudásom alapján úgy érzem, ezeket bizony lendületből fogom tökönszorongatni. Ha van két tárgy, amivel úgy érzem, félig már bevásárolhatom magam a szakirányra, ez a kettő az. Ennek csupán annyi az ára, hogy a másnap esedékes 70-es évekbeli magyar filmes szóbelin kinéz egy NBA-s feka méretű karó. We shall see.
Az egészhez érdemes hozzáfűznöm, hogy ha már tudnám az animációs film vizsgám jegyét, sokkalta nyugodtabb lennék, és majdnem minden zen lenne, de nem bazdmeg, itt őrli az az álnok tanár az idegeimet, amikre már ráférne az a nyavajás február, és ennek a félévnek az elfeledése.
Na de, rohanni vissza dologra, mert így sem vagyok teljesen meggyőződve a tanulás hatásfokáról, szóval most nem árt hardcore üzemmódra kapcsolva magolni. Na pá.

You're gonna need a better plan for next semester...

Cheers, WTF - Oscar jelölések

No, túl vagyok első vizsgámon, fasz tudja hányas, de hát mit is számít mindez, mikor kihirdették az Oscar jelöléseket! Most bevizsgálom a predikciómból mennyi jött be (jó párat lőttem mellé az nem kétséges, de ez amúgy is egy elég meglepetésekkel teli esemény volt, amin Seth MacFarlane már megcsillogtathatta a humorát - asszem fasza hostot sikerült találni személyében). 
A best foreign language kategóriából mindössze egyet buktam, meglepő módon az Intouchablest - helyette a War Witch jött Kanadából. Utóbbi jelölése nem meglepő, viszont én ehelyett tippeltem nagy merészen a Kon-Tikit, ami így végülis az Intouchablest ütötti ki. Fura.
A best animated featureben is behúztam egy 4/5-öt, a Rise of the Guardians helyett nagy (és kellemes, bár nem láttam) meglepetésemre a Pirates! Band of Misfits érkezett a helyére. Úgy látszik, sok ember megjegyezte az év elejéről érkező kalózos gyurmaanimációt, most épp Paddy and the Rats megy, illik az alkalomhoz, yarr!
Asszem a best adapted screenplay az egyetlen, amiben fullhouset nyomtam 5/5 predikcióval. Nagy meglepetések nem voltak ott.
Az originalben buktam egyet, a Rian Johnson - Looper teóriámat felbaszta John Gatins a Flighttal. Azon talán egy kissé meglepődtünk.
A best supporting actressben a nem túl biztos lábakon álló Maggie Smith predictionömet lehúzta a retyón Jackie Weaver. Na ő elég nagy WTF moment volt, nem számítottam rá.
Ugyanez srácoknál, szegény Leo bukta a bulit, meg Javier mester is, helyükre Christoph Waltz érkezett, aki legalább kurva jó volt, nagyon megérdemli (ja mert hogy ma láttuk a Djangot). De én Tommy Lee Jonest bármikor kicserélném Leora vagy Sam Jacksonra. Semm baj fiúk, majd legközelebb.
Best actressnél jött megint nagy meglepi, se Marion Cotillard, se Helen Mirren, de Emmanuelle Riva ÉS Quvenhzané Wallis is bejutott, így ők minden idők legidősebb és legfiatalabb jelöltjei (77 év a különbség köztük!). Rivat nem láttam, de Wallisnak nagyon nagy like, belőle reméljük lesz még valami. Azért én továbbra is Jessicának szurkolok.
Daniel Day-Lewis szerencsére megkapta a jelölését, így nem lett vége a világnak, Abraham Lincoln nem forog a sírjában, és nem marad el a karácsony sem idén. Sajnos szegény John Hawkes már nem volt ilyen szerencsés, most ő húzta a rövidebbet Joaquin Phoenixszel szemben, aki a sok retkelődése meg rinyálása ellenére csak eltalálta elég szavazónál a sweet pointot.
Na de a rendező bazmeg, az mekkora flash. No Ben Affleck, no Bigelow. És no Tom Hooper. Asszem ennél a résznél majdnem az összes Oscar jós rábaszott. Akik helyettük beugrottak - Michael Haneke és BENH ZEITLIN bazmeg. Azér ilyet még nem basztam. Nem mintha nem örülnék nekik, legalább be mert idén vállalni az Academy néhány érdekes választást (nem pejoratív értelemben). És még David O. Russellt is eltaláltam. Semmi baj Ben, még nyerhetsz legjobb főszereplőt a BAFTA-n. Höhö.

Filmben amin meglepődtem, az Amour, poor Moonrise Kingdomot snubolták. Kurva Les Mis. Lincoln bekaszált valami 12 jelölést vagy hanyat. Akaram mondani, TIZENHÁROM mínusz egyet. A Beasts of the Southern Wild love meglepő volt, ám nagyon pozitív. Na meguntam az írást. Majd lesz még azért, de inkább tanulás főleg. Legyen már február!

Van még hely a polcon?

Mindjárt Oscar!

Bizony. Ezennel megírom tippjeimet a két nap múlva esedékes Oscar-jelölésekkel kapcsolatban.
Alatta pedig meg fogok említeni néhány kívánságot, melyek úgy hiszem, nem fognak valóra válni.
Íme, a teljesség igénye nélkül:

Best Picture

1. Argo
2. Zero Dark Thirty
3. Lincoln
4. Silver Linings Playbook
5. Les Misérables
6. Life of Pi
7. Moonrise Kingdom
8. Beasts of the Southern Wild
9. Django Unchained

Best Director

1. Ben Affleck (Argo)
2. Kathryn Bigelow (Zero Dark Thirty)
3. Steven Spielberg (Lincoln)
4. Ang Lee (Life of Pi)
5. David O. Russell (Silver Linings Playbook)

Best Actor in a Leading Role

1. Daniel Day-Lewis (Lincoln)
2. Hugh Jackman (Les Misérables)
3. Bradley Cooper (Silver Linings Playbook)
4. John Hawkes (The Sessions)
5. Denzel Washington (Flight)

Best Actress in a Leading Role

1. Jessica Chastain (Zero Dark Thirty)
2. Jennifer Lawrence (Silver Linings Playbook)
3. Naomi Watts (The Impossible)
4. Marion Cotillard (Rust and Bone)
5. Quvenzhané Wallis (Beasts of the Southern Wild)

Best Actor in a Supporting Role

1. Tommy Lee Jones (Lincoln)
2. Philip Seymour Hoffman (The Master)
3. Alan Arkin (Argo)
4. Robert De Niro (Silver Linings Playbook)
5. Leonardo DiCaprio (Django Unchained)

Best Actress in a Supporting Role

1. Anne Hathaway ( Les Misérables)
2. Sally Field (Lincoln)
3. Helen Hunt (The Sessions)
4. Amy Adams (The Master)
5. Maggie Smith (The Best Exotic Marigold Hotel)

 Best Original Screenplay

1. Mark Boal (Zero Dark Thirty)
2. Wes Anderson & Roman Coppola (Moonrise Kingdom)
3. Quentin Tarantino (Django Unchained)
4. Rian Johnson (Looper)
5. Michael Haneke (Amour)

Best Adapted Screenplay

1. Tony Kushner (Lincoln)
2. Chris Terrio (Argo)
3. David O. Russell (Silver Linings Playbook)
4. David Magee (Life of Pi)
5. Lucy Alibar & Benh Zeitlin (Beasts of the Southern Wild)

Best Animated Feature

1. Frankenweenie
2. Wreck-it-Ralph
3. Brave
4. ParaNorman
5. Rise of the Guardians

Best Foreign Language Film

1. Amour (Ausztria)
2. The Intouchables (Franciaország)
3. A Royal Affair (Dánia)
4. No (Chile)
5. Kon-Tiki (Norvégia)

Több kategória megtippelésére nem igazán érzem magam kompetensnek. Egy-két kívánságom:
Best Picture lineupba férjen be a Skyfall tizediknek. Quvenzhané Wallis és Leonardo Dicapriot tényleg jelöljék. Alan Arkint cseréljék ki Javier Bardemre/Christoph Waltzra. Asszem ennyi. Két nap és minden kiderül.

You better nominate me.

 

És megtörtént

Na, új design van!

Nem olyan eredeti, mint szerettem volna, ámde sokkal kevésbé szembántó, mint az eddigi. Azt ugyan nem értem, hogy miért nem tudom a bejegyzések címének színét megváltoztatni, vagy hát biztosan lehetséges, csak én vagyok túl neandervölgyi hozzá. De végre, baszki, sikerült. És még tanultam is ma, meg kötelezőt is néztem. Fasza minden.

Az a temérdeksok dolog ami történt

Na, néhány napja nem írtam már ide (te jó ég!), szóval most hiánypótló írás születik.
Még mindig nincs új design. Cry, cry, cry.
Az első vizsgám, a magyar animációs film története, vészesen közel van. Ez a blogírási sebességemre is alighanem ki fogja vetni fényét, vagy árnyékát, vagy mi, enyhén szólva nem érzem magam biztonságban, ha egy valamit kívánhatnék most, az nagy sansszal egy immunity idol lenne. De nem baj, kurva okosak vagyunk, menni fog az, meg a többi is, talán.
Tekintve, mennyi kötelező filmem van még, meg is néztem kettőt, amik nem azok. Ezért mintha kissé bűntudatom lenne, de hát fuck it. Max megbukom mindenből. Az egyik a '81-es low budget cult horror (meg szerintem legalább félig comedy), az Evil Dead, ami mint azt gondolni lehet, igen retek, ámde roppant szórakoztató volt, néhány jópofa olcsó horroros ijesztgetéssel, néhol meglepően hatásos fényképezési megoldásokkal, Oscar-gyanús színészi alakításokkal, ahogy azt kell. Ha jól tudom, ez a mű alapozta meg a "fiatalok az erdei kabinban" téma népszerűségét, teljesen érthető. Bevallom nem ódzkodom a második rész (nem a vizsgaidőszak alatti) megtekintésétől sem.
A másik a Bigelow asszony új filmje volt, a Zero Dark Thirty, amit sokan az idei év egyik nagy Best Picture esélyesének mondanok, sok kritikustól és egyszerű magamfajta nézőtől kapja is a love-ot már egy ideje. Bevallom, a Hurt Locker nem volt a kedvencem (mondjuk Jeremy Renner elvitte a hátán rendesen), és valószínűleg ez sem lesz az, de ha ezek közül egyet vihetnek el valahova luxury itemnek (Survivor vendégszavak ftw), akkor az a Zero lenne. Egy majdnem érzelemmentes, procedurális film, egyetlen hosszú akciójelenettel a végén (az számomra pont fos volt a képminőség miatt), annyira nem éreztem rajta a 2 és fél órás hosszúságot. Az egyetlen, amit szeretnék ebből a filmből most kiemelni, az Jessica Chastain, aki nem elég, hogy kurva jó nő imho (Bogyókának segítségül: in my humble opinion), de cserébe még tehetséges színész is. Azt hiszem, ez a performance kezd így beérni fejben számomra, de nem tudom még eldönteni, hogy kellőképpen hatékony volt, és hozzáadott a filmhez mindig amikor lehetett, vagy hogy szimplán kurva jó. Nem vagyok teljesen biztos az Oscar esélyeiben, mert ez talán nem az a fajta performance amire annyira ugranak, de én mindenesetre egyáltalán nem bánnám, ha végül ő kapná a szobrot. Ő az, aki miatt csak majdnem teljesen érzelemmentes a film, egy kemény, durván elszánt karaktert hoz, viszont sohasem válik gépiessé, embertelenné, a tekintetében, arckifejezésében mindig ott van a, hogy carameli legyek, lélek. A film számomra összességében egy 4/5 most, nem bánom, hogy láttam.
Na basszus, már vagy 20 perce itt pötyögök, kéne rohannom tanulni, teszem is, pápá. Búcsúzóul a mondat, amihez hasonlót sosem vártam volna a fent említett művésznő szájából, de szerencsére elhangzott:

"I'm the motherfucker that found this place, Sir."

Fuck yea.

 

Aljas pulzus és a rettenetes Ő

Na, a mai nap az mérhetetlenül fasza volt, a kora délutáni óráktól kezdve igencsak gányul voltam. Fölcsaptuk rám a vérnyomásmérőt, ami szerint a pulzusom túl magas, a szívem meg összevissza ver, azt hittem hányok egy jót és/vagy elájulok. Aztán a mindenható bölcs nő meg a húsom segítségével, útmutatásával, szívgyógyszerrel meg borzalmatasan mézes teával nagyjából sikerült visszahozni engem az élők sorába. Igazán remek, így folytathatom a tanulást.
Úgy érzem, hamarosan lépnem kell a blog dizájnjával kapcsolatban, kissé gusztustalan ugye. A faszom meg repedésig tele azzal, hogy a kibaszott hosszú ékezetes ő betűt (meg asszem az ű-t) nem ismeri egyik betűtípus sem nagyjából, ami már egy fél gondolatnyival eredetibb, mint a Times New Roman. Az előző posztom csodás címét is teljesen lerontotta, ha rövid ö-vel helyettesíteném, a nem létező olvasóim azt hinnék, paraszt vagyok, na ne már. Szóval elmélkedem sűrűn valami új stílusban, addig is La Strada (1954), újabb Fellini film, na ez mintha jobban tetszett volna már, mint az előző, lehet tényleg csak bele kellett rázódni a stílusba. A hangfelvételi eljáráson nem bírok elsülni, majd utánaolvasok, miért volt ez jó nekünk hogy utólag vesszük fel mindenkihez a hangot, háttérzajok szinte semmi, az azér fasza, mikor az olaszra szinkronizált Anthony Quinn a síri csöndbe burkolózó tájon elröfögi az "Asszony neved kuss" linejait. Valahogy kurva idegesítő és mű, de biztos oka van, meg azért hozzá lehet szokni. Maga a történet elég depresszív kéne, hogy legyen, bár a rendező nem akart egyöntetűen kivégzésnapi hangulatú bőgetőt csinálni, bár ha nagyon labilis lennék érzelmileg, lehet elmorzsoltam volna szerencsétlen félhülye főszereplő jányért pár könnyet. A színészi játékot nehéz elemezni a félrecsúszott szinkronnak köszönhetően, bár engem nem idegesített senki, a nővérjem bejött károgni egy 2 percre, ami alatt idegesítőnek és rondának bélyegezte a főszereplőnőt, de szerintem meg nézze végig a filmet aztán ugasson. Szerintem meg pont nem, ez a Giulietta Masina mekkora cuki volt már, kicsit olyan Carey Mulligan feelingje volt (számomra legalábbis), szerintem ez a szerep remekül állt neki, jól hozta a szerencsétlen elnyomott figurát. Nem bántam, hogy láttam, érdekes kis melodráma volt ez is. Kéne tanulnom. Azért még PGA jelölések, Moonrise Kingdomnak, Beasts of the Southern Wildnak, Skyfallnak (!) kurvára örülünk, nagyon remélem, be tudnak férni majd az Oscar Best Picture lineupba is, egy hét múlva kiderül, nagyon megérdemelnék szerintem.
Na de, ugrás vissza a mókuskerékbe, tanulmányokra fel...shit.

Egy EPIC év első bekezdése

Boldog Újévet, kedves Blog!

Ím, hát eljött, 2013 (azaz TIZENHÁROM), az új évezred LegEPIC-ebb éve. Igazán hálás vagyok Odinnak, Thornak, Vladimir Kulichnak, a Mjöllnirnek, Antonio Banderasnak és Andrew G. Vajna atyánknak, hogy igazán kiélvezhetem eme csodás évet. Akinek nincs bepillantása a kulisszák mögé, ez után a mondat után valószínűleg leszűrné, hogy itt egy elmeháborodott online naplója folyik éppen. Ki tudja.
No de, az új évről ennyit, mindenkinek boldogot belőle.
Túl életem első Fellini filmjén, kár, hogy három napig, de áttételesen 2 év alatt sikerült csak megnézni, no nem azért, mert annyira szar lett volna, csak valahogy marhára nem voltam hozzá hangulatban. Nem túl nagy örömre nyakamon vannak a vizsgák, és még jó pár filmet látnom kellene, szóval a hangulat mostantól nem figyelembe veendő tényező (igen, nekem a tanulás többek között azt jelenti, hogy filmet nézek, majd a vizsgák után megmondom, mennyire könnyű ez). A film valószínűleg nem lesz soha nagy kedvencem, de nem bánom, hogy láttam, mindenesetre ennél többet várok a későbbi Fellini munkáktól (igaz nem kell unfairnek lenni, az úr egyik első alkotásáról van itten szó - nevesen az I Vitelloniról). A személyessége tetszett, mert pont annyira volt jelen a filmben, amennyire kellett, aki nem ismeri Fellini életét és motivációt, az is ugyanúgy értheti a művet, végsősoron nem egy kőkemény művészfilmről van szó, hanem egy melodrámáról. Egyszer érdemes lenne megnéznem egyben is, úgy érzem. A film záró képsoraiban volt egy szép fényképezési megoldás (Moraldo elrobog a vonattal szülővárosából, s alvó ismerősei/rokonai úgy suhannak el, mintha csak vonattal hagynánk őket oda), tetszett. Ez a Fausto gyerek meg! Aztán mikor megtalálja a többszörösen megcsalt szerencsétlen nőjét a gyerekkel, az milyen lelkesen fogadja, hát én a rőtfaszú büdös picsába küldtem volna el egy ekkora kretént, de aztán lehet, csak én vagyok túl ódivatú és nem megbocsátó, de hát ha már gyerekünk van, feleségünk van, 30 évesek vagyunk, akkor ne baszogassuk már körbe a fél várost, aztán meg szégyelljük el magunkat, ami másnapra elmúlik. Fausto, te pöcs. Na ennyi prédikációtól mindjárt rosszul leszek már én is. Inkább fölhívok valakit. Na, akkor bikaborjak nyomán: Ciao!