A BLOG MAGA
Ú, hát beszarok, csak elkészült! Vagy hát inkább megszületett és lassan elkezdhetem felnevelni. Mivel még csak ismerkedünk, szarul fog kinézni. Már ha a mindenféle dekoráció nélküli puszta valóságot szarnak lehet minősíteni. Eddig minden sorban sikerült valamilyen formájában elsütni a szar szót, ehhez ezennel gratulálnék is magamnak. Mostantól, ki tudja milyen időközönként, ide fognak bekerülni élményeim, érzéseim, a világ nagy történesei, ezekkel kapcsolatos reflexióim. Még el sem kezdtem írni jóformán ezt a förmedvényt, mire megkapom az arcomba, hogy bejelentettem valami hibát, amin nem tudnak segíteni. Kérem szépen, én nem jelentettem be semmit, azt sem tudom, kik tetszenek lenni, de ha már a nem létező problémáimat sem tudják orvosolni, akkor azt hiszem, vészterhes, világvége-felhőktől tömött egű jövőnek nézünk elébe. Már most kezd zavarni, hogy így néz ki ez az egész, hogyan kell ezt vajon kipimpíteni, na ne félj édes gyermekem, te blog, te, majd apád kipofoz, amint megkérdezte a barátnőjét, azt a drágát, hogy hogyan is kell azt. Igaz, ő másféle blogistálló torzszülöttjét neveli (?), de hát én naivan úgy ítélem, hogy blog, blog, tápérték, tápérték. Kezdek éhes lenni. Ennek a posztnak meg kezd elveszni az értelme, de hát sebaj, ha valaki véletlenül idetévedne, és olvasná, majd hozzászokik, bár kétlem, hogy efféle anomália valaha is megtörténne. Kezdésnek elég is ennyi, meg amúgy is, mint azt már említettem, éhes is vagyok, mint atom, szóval zárom soraimat, azért nyomok egy ctr+c ctr+v-t worbe erről az egészről, mert amilyen balfasz vagyok, még elfelejtem elmenteni, vagy a blogspot bezúzza, a lényeg, hogy még ne fakuljon eme mély, szépirodalmi igényességű szöveg a nemlétbe. Na aloha.
